Nem olyan régen találkoztam egy emberrel, akit évek óta nem láttam. Ez a személy egyidős velem, nem is magasabb, mégis, valamiért mindig magam fölé helyeztem gondolatban, mintha ő nálam jobb lenne, más szinten van.
Talán lenézéssel is rásegített erre az érzésre, de nem mernék rá megesküdni, hiszen tényleg régen volt.

És mi történt a viszontlátásnál?
Semmi. Semmi az ég világon. Nem voltak olyan gondolataim, hogy ez a személy felettem áll, hogy húzzam össze magam, hogy csak egy kis csökevény vagyok.


Elgondolkoztam, volt-e valaha alapja ennek az érzésnek. Teljes egészében csak az én képzeletem műve volt a dolog? Tény, az illető figyelemreméltó megjelenésű human being, de ennek a ténynek nem feltétlenül kell lepofozni az önbizalmamat.

Az eset hatására átértékeltem az összes emberi kapcsolatomat.
Mi vagyok én az ő szemükben? Mik ők számomra? Biztos, hogy így kellene viselkednem velük?
Nézőpontok, kialakult képek. Viszonyulások.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.