FUCKING FINALLY.
Túléltem! Hétfőn majdnem kiborultam, de elcsúszott valahogy mellettem ez a hét és ma reggel már mentem is nyelvvizsgázni. Angol középfok, TELC.

A iskola ajtaján belépve egy kedves ismerősömbe botlottam rögtön. It was unexpected, szóval örültünk egymásnak egy sort és még egy teremben is voltunk írásbelin. Ez neccesre sikerült amúgy, a levélben lehet, hogy nem is lett meg az elegendő szó. Mangóhallgatás so-so, szóbeli meglepően jól sikerült.
Összességében örülök, hogy túl vagyok rajta, december végéig nem is vagyok hajlandó azon parázni, hogy sikerült-e. 21-én derül ki, szóval néhányunknak tényleg világvége lesz.


Túlélési tanácsok TELC-hez:

• Kérdezz meg egy tanárt, hogy hány napig maradhatsz otthon a nyelvvizsga előtt. Van, ahol ez 1 nap, nálunk 3. Azért gondold végig, megéri-e: én mentem suliba, hogy kifáradjak tesin és rendesen tudjak aludni. Ugyan brutális izomlázam lett, de tényleg ki tudtam pihenni magam és ez sokat segített.
• Nem érdemes sok kaját vinni, reggelizz rendesen és dobj be egy kis rágcsálnivalót. Amit lehet, azt műanyagdobozban vidd, hogy zacskózörgéssel ne zavarj másokat. Ajánlom a kandírozott ananászt, 250 Ft egy csomag, fincsi és nekem jobban tetszik, mint a klasszikus szőlőcukor. Egy kis csoki sem árthat.
• Egy napon van az írásbeli és a szövegelés, a 8000 e-mailben leírják azt is, hogy öltözz kényelmesen. Ezt nagyon érdemes megfogadni, kedves ismerősöm is majdnem leesett a csúszós lépcsőn magassarkúban.
• Ha izgulsz, izgulj inkább előre. Legalábbis én így csináltam és bejött, vizsga közben sokkal nyugodtabb voltam, mint egy héttel előtte.

A váróterem egy hosszúkás, világos szoba ebben az álmos kisvárosban. Most csendes: jobbra, a fekete fogason nincsenek kabátok, az ablak alatti, narancsszín műanyagszékeken nem várakoznak a nénik, kiknek hobbija idejárni.
Tompa a fény, egészen kísértetiessé teszi a torokgyógyszerek szórólapjait ezen a bágyadt őszi délutánon. A reklámanyagok kissé ziláltan állnak az első ajtó melletti állványon, néhány közülük a halványsárga csempén hever. A padló beteges árnyalata kellemesen kiegészíti szürke falakat, amik körbeölelik a három fehér, névvel és rendelési idővel ellátott ajtót.
Az avar illata beszivárgott a tizenöt ablak egyikén, átbújt az áttetsző függönyök alatt - a benti fülledtséggel vegyítve egészen bódító.
Érdekes érzés itt lenni; megnyugtató, de mégis, valahol hátborzongató. Furcsa elegy - talán jobb, ha most elmegyünk. Ahogy kifordulunk az ajtón, az enyhe szellő nyomán már-már búcsút intve libben a szórólap, a függöny.
Ma már nem jön ide senki: mi voltunk az utolsó látogatók.

Dafuq did I just write?
Tegnap, nyelvtan előtt realizáltam, hogy volt házi. Valami gyökér leírásos feladat az égetnivaló kompetenciaalapú könyvben. Kiválasztottam az egyik témát, gondoltam, pötyögök valamit a füzetbe, különben szájba leszek vágva. Tíz-tizenöt helyett nyolc mondatot kipréseltem magamból, a végét lecsapva baszkibecsengettek stílusban.
Kaptam rá egy kisötöst. Még mindig nehéz elhinni.

Imádott gyógytornászommal átnézettem, feljavítottam és közzétettem itt. Ollé!
Szeretem a leírásokat. Leírások és párbeszédek, más nem is kell nekem.

But I'm a creep
I'm a weirdo
What the hell am I doing here?
I don't belong here

Kedves naplóm, csodálatos napom volt.
Egy fenét volt, matekon egyenesen ott tartottam, hogy nyakonszúrom magam a rottringommal.
DE. Amikor hazaértem, Ká beszámolt hősiességéről (csak így tovább!) és olvastam tőle egy vicces kis hajmosási útmutatót itt, aztán ránéztem a blog statisztikáira, mert szeretek szánalmas dolgokat bámulni. Lásd osztálytársaim.

A chocolate szónak mióta van többesszáma?

Erre mit látok?! Nem, nem kamu oldalmegjelenítéseket külföldi oldalakról és nem a Soul Eaterös keresgetéseket!
Vagyis de, azokat is, de a lényeg a keresési kulcsszavaknál van:

IGEN. Végre! Jönnek az embereim!

Ezek voltak az első gondolataim, amikor megláttam. Aztán persze leesett, hogy a Tékasztorikat még a legelső bejegyzésben emlegettem (nem siették el) és a Pulykavár közelében sem jár a dolognak, but nevermind. Jöjjenek, gyűűűljenek a kicsikék... *vasorrúbába-rapeface*

Helymegtakarítás céljából igyekszem kiírni az összes sziporkát a mobilomból. Így születik a csillagszóró.

Áll az osztály a folyosón, várjuk, hogy jöjjön a tanár és beengedjen minket a terembe. 23-an az ajtónál gyülekezünk, hárman odébb beszélgetnek. Egyszer csak odakiált nekünk az egyik.
- Ki vagytok közösítve!

Az egyik szép osztálytársnőmmel társalkodom a szünetben, egymás mellett állunk.
- Én annyira hülye vagyok az angolhoz, pedig a német jól megy - mondja ő.
- Vicces, én pont fordítva.
- Kiegészítjük egymást.
Velünk szembe álló hímnemű osztálytárs megszólal minket bámulva:
- Challenge accepted.

Kémiatanár ül a tanári asztalnál. Fehér köpenyt visel, kezeit összetámasztja az arca alatt. Erősen kopaszodó feje és hideg kék szeme nem túl bizalomgerjesztő, ráadásul most gyilkos tekintettel mered az első padban forgolódó, hülyéskedő fiúra.
- Ha még egyszer meghallom a hangodat, leszámolok veled - közli tárgyilagosan.

Kedvenc sziporka egy irodalomdolgozatból: "Rómeó elment a temetőbe és a kriptában ott találta Párist Júlia felett."

- Az a legjobb, amikor a GPS a hídon mondja, hogy fordulj jobbra.
- Mi a márkája? Kamikaze?



"Nem mindegy, hogy nacit vettem vagy nácit vertem."
Én magam alkottam, levédve.

- Miért nem hajt rád?
- Mert ismer.

- Mit mondjak?
- Valamit. A véleményedet. Tudod, mint egy normális beszélgetésben.

Testes osztálytársunk hiányát egy tanár se jelezte a naplóban, csak a negyedik órában észlel az egyik.
- Miért nincs beírva?
- Olyan pici, hogy eltűnik! - kiáltja be rögtön az egyik bolond lelkesen.

Törin kiszúrta a tanár, hogy az egyik srác vizet iszik éppen.
- R, az ember három napig bírja víz nélkül.
- Ez volt a harmadik nap!

eN épp elrohan a telefonommal.
- Add vissza, nem tudok majd felkelni holnap reggel! - kiabálok utána.
- Semmi gond, majd felhívlak!

- Ha egyszer öngyilkos lennék, elmennék New Yorkba, felmennék egy magas épület tetejére és leugranék ejtőernyővel.
- És hogy halnál meg?
- NEM NYITNÁM KI.

- De ha fejbe lősz, tönkremegy a frizurám.

Ká: nem szeretem a cápahetet

Szigorúan ábécé sorrendben.
Nemrég realizáltam, hogy még nem írtam igazán Káról és Véről. Rögtön magyarázat nélkül emlegettem őket itt - talán nem is szorult magyarázatra, hogy kik ezek a bolondok, akikkel annyi baromságot össze tudunk hordani msn-en, Facebookon, de most éppen itt az ideje letisztázni a róluk alkotott képet.

Múltunk
Először is, messze élünk egymástól, ezért is volt vicces, amikor kiderült, hogy Kának elég sok köze van a környékemhez, Vével pedig ugyanaz a vezetéknevünk.
Egy-két száz kilométerre vannak tőlem, az interneten akadtunk össze az elején, a Martionban. (Ez egy fórumos szerepjáték, a Harry Pottere épült és régen még jó is volt.) 

Vé jött elsőként, imádott Maja nevű karakterem pontosan ekkor köszönt rá Xéniára a Karpena (martionos Mardekár) klubhelyiségében: 2008 október 31. 12:46:03. Igen, négy évesek vagyunk.
Emília, Ká akkori karaktere a tóparton futott össze kicsikémmel, éppen 2008 november 04. 17:11:31 volt ez a pillanat.

A játékokat hamarosan msn beszélgetések követték és ugyan nincsenek meg első sziporkáink (nem is merném elolvasni őket, valljuk be, volt honnan fejlődnöm), de Vével például a második eszmecserénk konkrétan egész délutánon át tartott. Január-február környékére egészen összecsiszolódtam velük, majd be is mutattam őket egymásnak. Hogy izgultam, hogy jól alakuljon a dolog... Utólag látom, hogy felesleges volt, egymásnak vagyunk teremtve így hárman - ízlésünk hasonló, elménk hasonlóan elborult.

A kis rövidítéseket, mint Ká, Vé és eL én adtam magunknak még azokban az időkben, amikor kényelmetlenül személyes lett volna a gép előtt ülő ismeretleneket az igazi nevükön szólítani. Azóta persze közelebb kerültünk egymáshoz, Facebookon ismerősökké lettünk, megesett pár telefon és webcamozás is.
A személyes találka igénye is felmerült egy idő után. Hiszen mégiscsak négy éve pofázunk...



Jelenünk
Így el is jutottunk a pillanatnyi állapothoz, a poszt apropójához. Megtörtént ugyanis a Nagy Találkozás, végre valahára, az őszi szünetben, 30-án.
Úgy szerettem volna, ha semleges területen történik, mindhármunk részvételével. A véletlennek hála sikerült ez Pesten, a WestEndben. Ká oda jár egyetemre és nem lakik annyira messze a várostól mint mi, Vé barátja a fővárosban tanul és lakik, nővérem dettó.

Kettő órára volt megbeszélve a dolog. Egész nap nem voltam nyugodt, fél kettőkor pedig már el is kezdtem körözni a plázában. Mire Vé felhívott, hogy összefutottak a Matchben és elindulnak a szökőkút felé, addigra már ötször leizzadtam, három alkalommal merült fel bennem a menekülés lehetősége és az összes alacsony, hosszú hajú lány őrültnek nézett, amiért feltűnően bámulom őket egy kólával a kezemben, gyökér hipsternek öltözve... Nos, minden kezdet nehéz.

A nagy összeborulások után elindultunk Vének fülpiercinget szerezni, de a játékteremben kötöttünk ki - első alkalommal léghokiztam, jól le is aláztak. Sebaj, csocsóban egyenlítettem. Eztán összefolynak a dolgok, eljátszottunk például játékboltban, állatboltban, könyvesboltban és szereztünk piercinget is.Végül 5 órakor búcsúztunk Kától, majd Vével pihiztünk egy fél órát, amíg nővérem értem jött és hármasban metróztunk kicsit.
Összességében a vártnál sokkal jobban sikerült a dolog és talán én sem voltam akkora csalódás. :D

A tökéletes kép. Ká kólával, Vé csokival.

Jövőnk
Mindenképpen fogunk még találkozni. De legközelebb olyan helyen, ahol több lehetőség van LEÜLNI és van játékterem. És felszerelkezek vízzel.
Ez a leírás kissé kocsmára hajaz.

Tudom, hogy a videóban nem shall, hanem will van.
Meséltem már, hogy érettségi után egy óceánjárón akarok gályázni? Inkább az, mint hogy az országban maradjak, köszönöm.

Kedvcsináló helyett kedvetlenítő, úgyse írtam még ennyire negatívan szórakozásra szánt műről. Háhá.

Első 5 percben
jó a zene
kiscsaj pizsiben műszempillával?
honnan szerezte azt a pisztolyt?!
kész röhej ez a film
jó volt ez a kameraállás
Össz.: nem reménytelen…



6 perctől végig
ölnék ilyen hajért
szöszi csaj még meg se nyikkant, de már olyan szenvedő fejeket vág…
melyik 20 éves hordja így a haját?!
irritál a szemsmink meg a műszempilla. az anyja haldoklott, ő meg kifestette magát?
elmegyógyintézetis kezelőnéni is szeret sminkelni.
BELE NE NYOMJA A SZEMÉBE
NEEEEEE
what the hell…?
kurvaképzőt hallucinál, nagyszerű
AZ A MŰSZEMPILLA
padlósikáláshoz nem pont ilyen frizura kellene… meg nem ilyen ruha
ez röhej
megszólalt!
méghogy izmos…
lazítsa el magát, miközben 20 ember bámulja. grat.
ez a szenvedő pofa folyamatosan…
röhej, röhej
legszívesebben megborotválnám azt a bajszos pöcsöt
röhej, röhej
ez eredetileg pornó volt?
tetszik a pirosítója
mekkorát repült x3
mi lóg arról a pisztolyról? :D
a szoknyája is persze pont úgy szakad el…
csupa műszempilla
röhej, röhej
ohh, mily’ drámai
azért érdekelne maga a tánc is
morbid. és röhej.
hmm (x5)
mikezek, orkok?
szegény pici sárkááány ._.
FÚJ
azt mondta ne ébresszétek fel, gyökér
sárkánygyilkos kurvák. duplán.
nagy dráma. *fintor*
mennyi műszempilla fogyhatott a forgatás alatt…
röhej, röhej
…szívás…
ennyitől még nem kellene meghalnia.
dráma, nagyszerű.
ez a lövöldözés vicces.


Csak más formában írtam le, amit az okos emberek megfogalmaztak mondatokban - látványos, de szar.