Szigorúan ábécé sorrendben.
Nemrég realizáltam, hogy még nem írtam igazán Káról és Véről. Rögtön magyarázat nélkül emlegettem őket itt - talán nem is szorult magyarázatra, hogy kik ezek a bolondok, akikkel annyi baromságot össze tudunk hordani msn-en, Facebookon, de most éppen itt az ideje letisztázni a róluk alkotott képet.
Múltunk
Először is, messze élünk egymástól, ezért is volt vicces, amikor kiderült, hogy Kának elég sok köze van a környékemhez, Vével pedig ugyanaz a vezetéknevünk.
Egy-két száz kilométerre vannak tőlem, az interneten akadtunk össze az elején, a Martionban. (Ez egy fórumos szerepjáték, a Harry Pottere épült és régen még jó is volt.)
Vé jött elsőként, imádott Maja nevű karakterem pontosan ekkor köszönt rá Xéniára a Karpena (martionos Mardekár) klubhelyiségében: 2008 október 31. 12:46:03. Igen, négy évesek vagyunk.
Emília, Ká akkori karaktere a tóparton futott össze kicsikémmel, éppen 2008 november 04. 17:11:31 volt ez a pillanat.
A játékokat hamarosan msn beszélgetések követték és ugyan nincsenek meg első sziporkáink (nem is merném elolvasni őket, valljuk be, volt honnan fejlődnöm), de Vével például a második eszmecserénk konkrétan egész délutánon át tartott. Január-február környékére egészen összecsiszolódtam velük, majd be is mutattam őket egymásnak. Hogy izgultam, hogy jól alakuljon a dolog... Utólag látom, hogy felesleges volt, egymásnak vagyunk teremtve így hárman - ízlésünk hasonló, elménk hasonlóan elborult.
A kis rövidítéseket, mint Ká, Vé és eL én adtam magunknak még azokban az időkben, amikor kényelmetlenül személyes lett volna a gép előtt ülő ismeretleneket az igazi nevükön szólítani. Azóta persze közelebb kerültünk egymáshoz, Facebookon ismerősökké lettünk, megesett pár telefon és webcamozás is.
A személyes találka igénye is felmerült egy idő után. Hiszen mégiscsak négy éve pofázunk...
Jelenünk
Így el is jutottunk a pillanatnyi állapothoz, a poszt apropójához. Megtörtént ugyanis a Nagy Találkozás, végre valahára, az őszi szünetben, 30-án.
Úgy szerettem volna, ha semleges területen történik, mindhármunk részvételével. A véletlennek hála sikerült ez Pesten, a WestEndben. Ká oda jár egyetemre és nem lakik annyira messze a várostól mint mi, Vé barátja a fővárosban tanul és lakik, nővérem dettó.
Kettő órára volt megbeszélve a dolog. Egész nap nem voltam nyugodt, fél kettőkor pedig már el is kezdtem körözni a plázában. Mire Vé felhívott, hogy összefutottak a Matchben és elindulnak a szökőkút felé, addigra már ötször leizzadtam, három alkalommal merült fel bennem a menekülés lehetősége és az összes alacsony, hosszú hajú lány őrültnek nézett, amiért feltűnően bámulom őket egy kólával a kezemben, gyökér hipsternek öltözve... Nos, minden kezdet nehéz.
A nagy összeborulások után elindultunk Vének fülpiercinget szerezni, de a játékteremben kötöttünk ki - első alkalommal léghokiztam, jól le is aláztak. Sebaj, csocsóban egyenlítettem. Eztán összefolynak a dolgok, eljátszottunk például játékboltban, állatboltban, könyvesboltban és szereztünk piercinget is.Végül 5 órakor búcsúztunk Kától, majd Vével pihiztünk egy fél órát, amíg nővérem értem jött és hármasban metróztunk kicsit.
Összességében a vártnál sokkal jobban sikerült a dolog és talán én sem voltam akkora csalódás. :D
Jövőnk
Mindenképpen fogunk még találkozni. De legközelebb olyan helyen, ahol több lehetőség van LEÜLNI és van játékterem. És felszerelkezek vízzel.
Ez a leírás kissé kocsmára hajaz.
Nemrég realizáltam, hogy még nem írtam igazán Káról és Véről. Rögtön magyarázat nélkül emlegettem őket itt - talán nem is szorult magyarázatra, hogy kik ezek a bolondok, akikkel annyi baromságot össze tudunk hordani msn-en, Facebookon, de most éppen itt az ideje letisztázni a róluk alkotott képet.
Múltunk
Először is, messze élünk egymástól, ezért is volt vicces, amikor kiderült, hogy Kának elég sok köze van a környékemhez, Vével pedig ugyanaz a vezetéknevünk.
Egy-két száz kilométerre vannak tőlem, az interneten akadtunk össze az elején, a Martionban. (Ez egy fórumos szerepjáték, a Harry Pottere épült és régen még jó is volt.)
Vé jött elsőként, imádott Maja nevű karakterem pontosan ekkor köszönt rá Xéniára a Karpena (martionos Mardekár) klubhelyiségében: 2008 október 31. 12:46:03. Igen, négy évesek vagyunk.
Emília, Ká akkori karaktere a tóparton futott össze kicsikémmel, éppen 2008 november 04. 17:11:31 volt ez a pillanat.
A játékokat hamarosan msn beszélgetések követték és ugyan nincsenek meg első sziporkáink (nem is merném elolvasni őket, valljuk be, volt honnan fejlődnöm), de Vével például a második eszmecserénk konkrétan egész délutánon át tartott. Január-február környékére egészen összecsiszolódtam velük, majd be is mutattam őket egymásnak. Hogy izgultam, hogy jól alakuljon a dolog... Utólag látom, hogy felesleges volt, egymásnak vagyunk teremtve így hárman - ízlésünk hasonló, elménk hasonlóan elborult.
A kis rövidítéseket, mint Ká, Vé és eL én adtam magunknak még azokban az időkben, amikor kényelmetlenül személyes lett volna a gép előtt ülő ismeretleneket az igazi nevükön szólítani. Azóta persze közelebb kerültünk egymáshoz, Facebookon ismerősökké lettünk, megesett pár telefon és webcamozás is.
A személyes találka igénye is felmerült egy idő után. Hiszen mégiscsak négy éve pofázunk...
Jelenünk
Így el is jutottunk a pillanatnyi állapothoz, a poszt apropójához. Megtörtént ugyanis a Nagy Találkozás, végre valahára, az őszi szünetben, 30-án.
Úgy szerettem volna, ha semleges területen történik, mindhármunk részvételével. A véletlennek hála sikerült ez Pesten, a WestEndben. Ká oda jár egyetemre és nem lakik annyira messze a várostól mint mi, Vé barátja a fővárosban tanul és lakik, nővérem dettó.
Kettő órára volt megbeszélve a dolog. Egész nap nem voltam nyugodt, fél kettőkor pedig már el is kezdtem körözni a plázában. Mire Vé felhívott, hogy összefutottak a Matchben és elindulnak a szökőkút felé, addigra már ötször leizzadtam, három alkalommal merült fel bennem a menekülés lehetősége és az összes alacsony, hosszú hajú lány őrültnek nézett, amiért feltűnően bámulom őket egy kólával a kezemben, gyökér hipsternek öltözve... Nos, minden kezdet nehéz.
A nagy összeborulások után elindultunk Vének fülpiercinget szerezni, de a játékteremben kötöttünk ki - első alkalommal léghokiztam, jól le is aláztak. Sebaj, csocsóban egyenlítettem. Eztán összefolynak a dolgok, eljátszottunk például játékboltban, állatboltban, könyvesboltban és szereztünk piercinget is.Végül 5 órakor búcsúztunk Kától, majd Vével pihiztünk egy fél órát, amíg nővérem értem jött és hármasban metróztunk kicsit.
Összességében a vártnál sokkal jobban sikerült a dolog és talán én sem voltam akkora csalódás. :D
 |
| A tökéletes kép. Ká kólával, Vé csokival. |
Mindenképpen fogunk még találkozni. De legközelebb olyan helyen, ahol több lehetőség van LEÜLNI és van játékterem. És felszerelkezek vízzel.
Ez a leírás kissé kocsmára hajaz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pulykakeselyu.blog.hu/api/trackback/id/tr506387889
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.