A Bookaholic kapcsán eszembe jutott, hogy milyen régen írtam már kritikát/ajánlót mangáról/animéről. És miért csak azokról írok amúgy?
Rémes egyszerű a történet - úgy érzem, egy könyvről hitelesen írni túl nagy falat nekem, filmeket meg nem nézek. E'vvan. Persze ez még változhat, mivel minden a világon változhat, de nem úgy érzem, hogy ez mostanában következne be. Jó így most lebegni a semmitmondásban.

Másik dolog, hogy a nyelvvizsga után megszállt az ENGEM MINDENKI SZERET hangulat. Előtte is rengeteg támogatást kaptam (nyilván voltak klasszikus üres "jah, sok szerencsét" jókívánságok is) és ez sokat segített. Hát még utána...
Lement a stressz, az se érdekel, hogy ha elhasaltam mindkét részen és amikor meséltem másoknak, milyen volt, többen is mondták, hogy úgyis sikerült, megcsináltad, tudod te ezt. A legjobban persze a hozzáértőktől esik a dicséret - tanfolyamos "tanárnőm" olyan szépet írt nekem, hogy arról senki nem tudhat. Nem mutatom meg senkinek a szöveget, nem mondom el senkinek. Túl értékes hozzá.

Mostani szerelmem:

Lehet, hogy kellene egy "szerelmeim" sorozatot is indítani. Az ilyen posztok neve pedig mostantól Mindenes lesz.

Egyébként Vé hová tűnt?