Tehát hiába is esett ki idénre legalább öt órám, lett helyette háromfajta másik, két kötelező fakt, tegnap dupla magyarral indítottunk és dupla matekkal végeztünk, így a két napos konklúzióm a következő: inkább egy érvágás. Három pengével és sok meleg vízzel, por favor!

Mire tegnap hazaindultam éppen úgy fájt a fejem, mint a busz után. 

S miközben Jim Morrison a fejemben folyamatosan ismételgeti, mennyire várja a Napot, a tanárok úgy viselkednek, mintha nem két és fél hónap, inkább csak egy átlagos hétvége telt volna el.
Rutin meg az évek? Bizonyára, de én matekon már magam elé tudtam képzelni a jelenetet, ahogy évzáró után lesétálnak a pincébe, szépen felsorakoznak és a nyakszirtjükön elhelyezkedő kapcsolóval egészen egyszerűen kikapcsolják magukat. A portás rázárja az ajtót a szoborszerű tanári karra, majd évnyitó előtt kinyitja, udvariasan bekapcsolgatja őket, s ők folytatják munkájukat ott, ahol az nyár elején abbamaradt.

Az egész év eleji nyűglődés és fogadkozás ("idén tanulni fogok!") közepette pedig az a legnagyobb bánatom, hogy nem tudok mesét írni.