Ha már a személyes témába soroltam a magyarblogos gyűjtőoldalon a Várat, akkor nem kellene elhanyagolnom a helyzetjelentéseket sem.

Először is, tegnap kihallgatáson voltam. Áprilisban elütöttem egy buszt, rémlik? Mivel a baleset után kissé félrebeszéltem, nem tudtak kihallgatni. No nem mintha most bármi újat tudtam volna mondani, lévén, hogy szinte semmire nem emlékszem abból a reggelből... Persze ezt nem tudhatták.
Szóval kaptam egy IDÉZÉSt, see this shit:


So cool, right? Nem gyakran küldenek nekem ilyet.
Szóval anyukámmal az adott időpont előtt legalább egy fél órával már ott is ültünk a kis folyosón, ahol szinte minden ajtó melletti cetli arról tanúskodott, hogy doktori végzettségű és rangos rendőrök dolgoznak itt. Oookay.
Maga a kihallgatás amúgy nagyon laza volt, akárcsak a százados, akivel történt. Kedves nő, két gekkója ott volt az irodában egy akváriumban, a lábán tetoválás, a szekrényén egy ehhez hasonló shooting target.
Tehát rendben is van a dolog, csak kapok egy figyelmeztetést, mivel előbb le kellett volna szállnom a bicikliről, aztán elütteti magam átkelni az úton. Oh, és megnézhettem a képeket. Mármint a helyszínelős-mérős képeket, arról nem készült, hogy ott fekszem az úton.



A délutánt a Sims 3 újratelepítésével ütöttem el. Én imádom, ráadásul ez az egyetlen olyan számítógépes játék, amiben nem vagyok abszolút szerencsétlen, hát akkor a Sims miért nem szeret engem és működik tisztességesen? Mindjárt letörlöm az egészet és ezentúl csak passziánszozok.

Este aztán úgy gondoltam, elég volt a hesszelésből, átnézem a két tételt, amit nem kedvelek. Nem mintha kidolgoztam volna tételeket, vagy egyáltalán valaha is elolvastam volna az összeset... Fennhangon rá is csodálkoztam a könyvben írtakra: "Hogy ebben mennyi hülyeséget írnak...!"

Szóval ma megvolt az angol szóbeli. Bedobtak elsőnek, felkészülési idő ugye nulla, úgyhogy nyolckor már mondhattam is. Nos, ahogy angoltanárnőm fogalmazott, igen honest voltam. Az ünnepekről is szólni kellett, amik amúgy se a kedvenceim, ott, olyan idegesen nem is volt kedvem hozzájuk. Így nyilatkoztam a Húsvétról:
"I don't like Easter. I don't see the point of that. Yes, Jesus died, why should we celebrate it?" 
Volt egy pont, ahol osztályfőnököm egyenesen eltakarta vigyorogva az arcát, pedig nem is tud angolul. Persze a buszt is beleszőttem a szövegbe, amikor szituációnál a szőrös szívű szomszédot kellett meggyőzni a birthday party-ról. Miután végeztem, szinte kirohantam a teremből.
Nevermind, túl vagyunk rajta. Holnap még az eredmény is kiderül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.