Számomra október 19. egy meglehetősen produktív szombati nap volt. Felutaztattam magam a nagy Pestre, ahol vettem kabátot, találkoztam a Maffiával és megnéztem a Gravitációt. Kezdjük a legfontosabbal...

Tehát végre találtam aránylag normális télikabátot, ami valljuk be nem egyszerű menet, de én megpróbáltam a lehetetlent és nyertem.
Kával és Vével találkoztunk again! Hármasban! Yay!
Évente egyszer azért illik megejteni egy ilyen randit, máskülönben ki vagyok hagyva. Ezúttal a kellemes Sirius teaházban égettük magunkat. Én is csak félig viselkedtem úgy, mint egy autista, szóval full of win.

Három karkötő mind felett.

A drágáim még egy rögtönzött névtáblával is vártak a metró lépcsőjén, amiről kellene, hogy képem legyen, de nincs. Persze következetesen elmentem mellettük, ha nem szólnak, sosem találom meg őket. Nővérem ekkor udvarias és kedves módon rájuk mutatott, hogy "milyen picik!", majd tovasuhant a pasijával, míg én megölelgettem imádott törpéimet.

My midgets <3

Kát követve - kétséges volt bár, de sikerült - eljutottunk a mászókás helyre, ahol demonstrálva pár sztereotípiát rögtön belebújtunk a telefonjainkba és vad fényképezkedésbe kezdtünk.
Párnákon ülve, szellemes teázással mulattuk az időnket, a lábaink elgémberedtek és az arc- és hasizmaim legalább kétszer kipurcantak teljesen kifáradtak a túl sok nevetéstől.

- Szóval milyen a suli?
- You will not start this conversation.


Végül aztán már megint a WestEndben kötöttünk ki, ahol nem mellesleg rátettem a mancsom a Carrie angol nyelvű változatára. Miért éppen az a könyv, amiről nem hallottam igazán jókat, és még megbízható véleményű nővérem szerint is jobb lett volna kidobni a kéziratot? Nos, éppen ezért. Furcsán alakul ki bennem az érdeklődés, nézd csak meg a barátaimat az Űrodüsszeia film nyomán is elkezdett foglalkoztatni a könyv: "miből csinálták ezt?!"

A Libriben felfedeztük, hogy Ká milyen zseniálisan tud egymondatos könyvajánlókat fogalmazni, és emiatt kénytelen lesz új blogot indítania, hogy ezt megossza embertársainkkal. Nincs kifogás, nézd csak meg a Tékasztorikat, ott is csak szöveg volt, semmi egyéb.

Könnyes búcsúk után tíz kerek percet töltöttem egyedül a városban, amíg visszaértem nővérem lakására, ez pedig egészen lenyűgözte a családomat. Hisz' legalább háromszor kellett átkelnem zebrákon, amíg végigmentem az egyenes útvonalon, amit aznap már megjártam kétszer. Hősi teljesítmény indeed.
Egyébként kissé aggódtam a fővárosbeli közlekedés miatt, de a busz nyomán kialakult agyrophobia már csak nyomokban volt érzékelhető nálam. Azért jó, ha van kibe kapaszkodni úton átkelésnél.

A film nagy élmény, még úgy is, hogy csakis jót hallottam róla, méghozzá mindenhonnan. Igazság szerint voltak fenntartásaim (like I said, I've watched 2001: A Space Odyssey), de sikerült meggyőznie.

Meglepően kellemes nap volt, még a fővárost is jól esett látni. Amikor beértünk, egyenesen arra gondoltam, ez Böszörményi Gyula és Sohonyai Edit Budapestje. How cheesy.
It was good meeting the girls, being in the crowd, seeing the old buildings.
Until next time.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.