Az első kép, amit kidob a Google erre a kifejezésre:

Mi piace questo - igen, gúgliztam ezt is.

Idei nyarunk nagy projectje volt, hogy Édesanyám fejébe vette, márpedig a miszobánkat fel kell újítani. (eLféle kisszótár részlete: a "miszobánk" az a nővéremé és az enyém, bár nővérem tanév közben inkább Pöstön lakik. Nálunk sosem volt "gyerekszoba", ez a "miszobánk".) Legyen ott is laminált padló a 20 éves ronda padlószőnyeg helyett és váltsunk színt a falakon is, elvégre az utolsó festés óta ocsmányak. Én ezt egyébként feleslegesnek tarto(tta)m, hiszen főként nekem kell elviselni, én pedig 3 év múlva már nem is óhajtok az országban tartózkodni. A fertelmes falakból három rothadt májkrém árnyalatú, míg az ágyam mellett fekvőnek a paprikás hányás fantázianevet adtam.

Persze megbékéltem a falazás-padlózás gondolatával, múlt-múlt szombaton el is csapattunk családostól az Obiba (ahonnan nekem van egy picike műanyaglapátom, nagyon cuki), hogy kiválasszuk a színeket. Odamentünk a padlókhoz, két perc múlva elégedetten távoztunk is a részlegről, hisz' sikerült választani. Átballagtunk a festékekhez...
A probléma gyökere talán az lehetett, hogy nővérem meleg színt akart, én hideget. Ő rózsaszínt, én babakéket. Belement a mentazöldbe, de nekem mégsem kellett. Mályvával kiegyeztem volna, de csak túl lilát találtunk. Egy szín tetszett mindkettőnknek, de az kikeverendő volt. És ez így ment 20 percig...
Apáék már úgy voltak vele, hogy leadnak minket a menhelyen, és hazavisznek három kutyát, de végül csak kiegyeztük egy natúr színben, amit gyékénynek neveztek el.

Mentünk is tovább, mégpedig tényleg a menhelyre, ahol összeszedtük csöpp kicsi kutyánkat, egy másfél éves komondorkeveréket. Hogy miért kellett a két macska mellé egy ellenséges négylábú? Mert Tekila ugyan jobb időkben van 7 kiló is, nem tud házat őrizni, hozzánk pedig megpróbáltak betörni nyár elején.
Amúgy erősödik a gyanúnk, hogy Pami még életében nem látott cicát, mert a mieinkre nagyon birkamódon bámul.

Tehát egy hét alatt kipakoltunk a szobából, kidobáltunk egy rakás kacatot, összetoltuk a bútorokat, kalandosan festettünk, apa lerakta a padlót, visszarakta a helyére a bútorokat, visszapakoltuk az ohgodrengeteg könyvet, ruhákat, még több kacatot kidobtunk és tádááám, szinte kész a szoba. Szinte. Már tényleg csak pár doboz alkalmatlankodik és takarítani kell sokadszorra.
A könyveink mennyisége még nekem is meglepő volt amúgy. Az összes bőröndünk megtelt, anya túratáskája is, és még egy halom könyvet cipeltem át a nappaliba kézben.

Ebben benne van néhány füzet és tankönyv, de még egy kiskosárnyi könyv is érkezett még a kupacokhoz.

Ezen a ponton bemutatnám Giuseppét, a poszt címadóját. Rögtön tudtam, hogy ő különleges, már amikor megláttam a padlás egy sötét zugában, amikor a felesleges tankönyveket hordtam fel valamikor a hét közepén... Miután egy régi seprűvel kihalásztam, majd kilakoltattam néhány bogarát, éreztem, hogy ő nekem kell és csak egy kis törődés szükséges ahhoz, hogy a szobám egyik legszeretettebb darabja váljék belőle, bár akkor még nem tudtam volna megmondani, mit is tárolnék benne.
Kincseket lehet találni nálunk, I tell ya'. A gyűrűtárolónak használt pici porcelánkezet például a kertből mentettem meg.

Végül aztán a könyvek visszapakolásánál-törölgetésénél-átnézésénél-rácsodálkozásánál félreraktam magamnak egy kupac kötetet, amelyek felkeltették az érdeklődésemet, de már nemigen lehetett hol tárolni őket. A komód kikerült a folyosóra, az éjjeli szekrényem mindig rogyadozik a feltornyozott könyvek alatt... Hát Giuseppe kapta aktuális könyveim őrzésének feladatát. Kedvenc olaszomat amúgy padló-kompatibilissé kellett tenni a piercingjei szegecsei miatt, így légpárnás lett az aljára szerelt bubifóliának köszönhetően. Mivel dokumentáltam a folyamatot, lehet, hogy unalmamban készítek majd egy rövidke, useless posztot belőle.


Napjaim amúgy cseteléssel és néha-néha kimozdulással telnek, I know, so exciting news. It's an ordinary summer.
De ha komolyan végigolvastad ezt a borzasztóan hosszú helyzetjelentést, ami késő esténként, fáradtan, témáját tekintve a semmiről íródott, akkor kapsz egy is sziporkát az általam említett online beszélgetésekből.
Kával, Vével és Zével van egy kis ablakunk, ami a frappáns A Maffia és áldozata nevet kapta. Copyrighted by Zé, I guess. Csakhogy Vé gyakrabban nincs jelen, mint ellenkezőleg, így magamra vagyok hagyva a galambpárral. Nos, Vétlenül ilyen dolgok születnek:

     Zé
     azért jó nekem, mert Ká nem hord szemüveget :3
     így engem se lát
     yaaaay

     Ká
     téged látlak
     nagy felbontásban
     kicsit közelebb merészkedek hozzád mint másokhoz
     továbbá már volt rajtam szemüveg melletted
     you have no secrets

     eL
     na itt álljunk meg
      (...... - sok víz lefolyt közben a Dunán, na)
     mellesleg onnan is tudom, hogy hiányzik Vé, hogy kitaláltam ezt: busztmegálló

     Ká
     aúúúú

     eL
     i know
     gúglifordító szerint van olyan nyelv, hogy khmer

     Ká
     az derék
     de khmér keresel ilyeneket

Amúgy gondolkozom egy névmutatón, ami itt oldalt a menüben foglalna helyet. Tessék savazni szavazni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.