Számomra október 19. egy meglehetősen produktív szombati nap volt. Felutaztattam magam a nagy Pestre, ahol vettem kabátot, találkoztam a Maffiával és megnéztem a Gravitációt. Kezdjük a legfontosabbal...

Tehát végre találtam aránylag normális télikabátot, ami valljuk be nem egyszerű menet, de én megpróbáltam a lehetetlent és nyertem.
Kával és Vével találkoztunk again! Hármasban! Yay!
Évente egyszer azért illik megejteni egy ilyen randit, máskülönben ki vagyok hagyva. Ezúttal a kellemes Sirius teaházban égettük magunkat. Én is csak félig viselkedtem úgy, mint egy autista, szóval full of win.

Három karkötő mind felett.

A drágáim még egy rögtönzött névtáblával is vártak a metró lépcsőjén, amiről kellene, hogy képem legyen, de nincs. Persze következetesen elmentem mellettük, ha nem szólnak, sosem találom meg őket. Nővérem ekkor udvarias és kedves módon rájuk mutatott, hogy "milyen picik!", majd tovasuhant a pasijával, míg én megölelgettem imádott törpéimet.

My midgets <3

Kát követve - kétséges volt bár, de sikerült - eljutottunk a mászókás helyre, ahol demonstrálva pár sztereotípiát rögtön belebújtunk a telefonjainkba és vad fényképezkedésbe kezdtünk.
Párnákon ülve, szellemes teázással mulattuk az időnket, a lábaink elgémberedtek és az arc- és hasizmaim legalább kétszer kipurcantak teljesen kifáradtak a túl sok nevetéstől.

- Szóval milyen a suli?
- You will not start this conversation.


Végül aztán már megint a WestEndben kötöttünk ki, ahol nem mellesleg rátettem a mancsom a Carrie angol nyelvű változatára. Miért éppen az a könyv, amiről nem hallottam igazán jókat, és még megbízható véleményű nővérem szerint is jobb lett volna kidobni a kéziratot? Nos, éppen ezért. Furcsán alakul ki bennem az érdeklődés, nézd csak meg a barátaimat az Űrodüsszeia film nyomán is elkezdett foglalkoztatni a könyv: "miből csinálták ezt?!"

A Libriben felfedeztük, hogy Ká milyen zseniálisan tud egymondatos könyvajánlókat fogalmazni, és emiatt kénytelen lesz új blogot indítania, hogy ezt megossza embertársainkkal. Nincs kifogás, nézd csak meg a Tékasztorikat, ott is csak szöveg volt, semmi egyéb.

Könnyes búcsúk után tíz kerek percet töltöttem egyedül a városban, amíg visszaértem nővérem lakására, ez pedig egészen lenyűgözte a családomat. Hisz' legalább háromszor kellett átkelnem zebrákon, amíg végigmentem az egyenes útvonalon, amit aznap már megjártam kétszer. Hősi teljesítmény indeed.
Egyébként kissé aggódtam a fővárosbeli közlekedés miatt, de a busz nyomán kialakult agyrophobia már csak nyomokban volt érzékelhető nálam. Azért jó, ha van kibe kapaszkodni úton átkelésnél.

A film nagy élmény, még úgy is, hogy csakis jót hallottam róla, méghozzá mindenhonnan. Igazság szerint voltak fenntartásaim (like I said, I've watched 2001: A Space Odyssey), de sikerült meggyőznie.

Meglepően kellemes nap volt, még a fővárost is jól esett látni. Amikor beértünk, egyenesen arra gondoltam, ez Böszörményi Gyula és Sohonyai Edit Budapestje. How cheesy.
It was good meeting the girls, being in the crowd, seeing the old buildings.
Until next time.

Mert olyan rohadtul régen volt Csillagszóró.

- Hogy van?
- Egész nyáron nem beszéltünk.
- Akkor biztos jól.

- Valaki elhagyta...
- ENYÉM! Kaja?

- Ő egy mentőorvos eredetileg. Ha baleseted volt, megmenti az életed, de ha odamész hozzá egy náthával, lehet, hogy megöl.

- Németet és angolt fogok szinkronban tartani a magyar-informatika szakommal.

Buhahaha

- Nem tudom, hogy kell kikapcsolni...
- Add ide.
- Nem, megoldom! ...Oké, lefagyott.

- Miért nem koronáztatta meg magát?
- Mert nagyképű paraszt volt.

- Laura, mit csinálsz? Tanulsz?
- Ugyan már...

- Miért, anyud örülne neki, ha bepasiznál?
- Szerintem megnyugodna.

- Nincs Depressziós pólód, ugye?
- Nem, az ő pólói boldogak.

- Ez a női logika engem kikészít.
- Hát mert logika.

- A déli sarkot ki érte el először?
- A pingvinek.

- Nem ez a feladat, de gondolkodjunk kicsit!

Dolgozatok kiadása előtt:
- Megkapjuk a gyászjelentést?


Problémák az idővel

- Most van 11:01, szerintetek 11-kor elenged?

- Elérem még a 12:40-est?
- Így, 12:41-kor?


Busz részleg

- A lóra vissza kell ülni...
- A biciklire is!

Boltban haver úgy tesz, mintha el akarna ütni a bevásárlókocsival, de félreugrom, mielőtt elérne.
- Hogy kikerülted...!
- Buszon edzettem.


Cipővétel németen

- Vegyen egy pár cipőt...
- "Lenyel egy pár cipőt"?!
- Mindjárt lesz a szádban egy pár!

- Milyen sportokat ismerünk? Ich möchte die Schuhe für...
- Úszás!

- Hogy kérek integráló sprét?
- "Das dort"!

A do it yourself jellegű posztok sorozata a meglepően népszerű nyaklánctartóval indult és végződött, de most kísérletet tennék a felélesztésére. Megmaradunk a lányos vonalnál, ezúttal öltözködőasztalt/sminkasztalt/sminksarkot dobunk össze. Hasznossága megkérdőjelezhető, bár talán ad egy irányt, merre érdemes továbbgondolkodni, miután a sminkkészletünk kinőtte a fürdőszobát.


Hozzávalók: két nagyobbfajta doboz (lehetőleg ritkán használt dolgokkal megtöltve), valami, amire tulajdonképpen pakolsz, amennyiben a dobozok teteje nem elég felület (ez nálam egy polc, előtte A/2-es rajzmappa volt, tehát csak kreatívan), egy-két tükör of course, néhány matek feladatgyűjtemény, és opcionálisan egy ágytakaró is.


Maga a folyamat egyszerű: kinézel egy helyet a szobádban, ami lehetőleg elég világos és az íróasztalodhoz közel van. Eztán odaraksz egy dobozt, a tetejére a másikat, rádobsz egy ágytakarót vagy lepedőt, hiszen mégiscsak pofásabb úgy. Ekkor speciálisan elrendezed a feladatgyűjteményeket, hiszen ezek fogják tartani a tükrödet, amennyiben hagyományosat, állvány nélkülit használsz. Ne legyenek túl alacsonyan és a kitámasztásra is figyelj! Ha ez rendben van, a tükröt is elhelyezed, kis bluetack segítségével rögzítve és tádám, készen is vagyunk.

Első gifem, azért ilyen shitty.

Pro tips: fényképezés szempontjából meglehetősen előnytelen, ha a sminkrészlegünk fele árnyékban van, de az okosok azt mondják, parfümöket és krémes-kényes hozzávalókat érdemes a sötét oldalon tárolni. Emellett lefedhető kis dobozokban ajánlott tartani fülpucolót a kapkodva felkelt spirál ellen, néhány hajgumit és hullámcsatoknak is jó gyűjtőhely.

Rendhagyó (vagy új rendet bevezető?) LEK résszel jelentkeznék a Várban ezen a csodaszép őszi napon. Ez igazából egy időzített poszt, tehát elképzelésem sincs az időjárásról.
Mert hát mi is egy Lányok egymás között epizód? (Nem az, amire számítasz a "lányok egymást" kifejezés kapcsán, de felettébb örülök, amikor meglátom ezt a keresőszavak között.) Sosem volt definíciója a sorozatnak, de olyan hosszabb beszédrészlet, melyben a Szentháromság Maffia minden tagja aktívan részt vesz, a reakció real-time és online. Általában a Facebook közreműködésével történnek meg, pacsit Cukorhegyinek.
Ám mivel szokásunk akár három szálon is futtatni egy-egy beszélgetést, ezt a részletet kissé nagyon megvágtam-rövidítettem, az élvezhetőség kedvéért. Még a végén fellázadnának a Várbeli tömegek, bvahahahaa.

Talán már mindenki rájött, hogy figyelemre méltó gyűjteményem van Doctor Who gif képekből.

A tényleges rész előtt bevezető és magyarázat a hörcsög szó említésének fájdalmasságára, avagy Ká, miért kínzol mindig:

[Vé mutatott egy képet, amin körülbelül fél tonna minőségi csoki, csipsz, rágó és Nivea krém látható, a lakótársa, Tinh tulajdona az egész.]

eL
tényleg, ezeket miért halmozza fel?

Ká
de ugye?
veled beszélem meg mert Vé.exe stopped working
hogy ez így ajándékcsomag otthonra vagy az anyja hörcsög volt és raktároz?



eL
hjkléáű

Ká
asszem veled sem beszélem meg
elbasztam :DD

eL
AZ ANYJA HÖRCSÖG VOLT
KÁ MIT MŰVELSZ

Ká
genetikai kísérletek
humán-hörcsög keresztezési tervek
az apa meg cukrász volt, azért édességet gyűjt
vagy egy tábla csoki

eL
JKOLŐÚ

Ká
ő a következő marvel szuperhős
Hörcsoki Girl for the win

(...)(Vé, szederleves meg ilyesmik)(...)

eL
gvhuikopőáúű

Ká
szerintem elrontottam Laurát

eL
you did

Ká
i'm sorry
let me fix you
i'll get you your very own hamster


S ím a tényleges rész, miután felépültem a fenti részlet okozta károkból. Vágások, rövidítések nincsenek igazán jelölve cuz I'm a lazy cat.

eL
jövő vasárnap
jó eséllyel pesten leszek
legalább délután
talán szombaton is ott tartózkodom majd
elvárom a vörös szőnyeget és a díszkíséretet, csak úgy mondom

(...)
(yaaay
yuppyupp
yay
Yaaaaaaay! Dajó lesz!
yaaay)
(...)

eL
mondjuk az nem mondtam, hogy látni akarlak-e titeket.

Ká
mondjuk bocs ha úgy tűnt van választásod
és ha viszek neked áldozati hörcsögöt?

Vé
Én majd megtanítom pacsizni.
Meg fejben gyököt vonni,de olyan flegma lesz, hogy az eredményt megtartja magának.

Ká
és olyan sznob hogy pacsit kizárólag Katalin hercegnének ad.

Vé
pontosan
de önfeláldozó, ha kell
ideális állat

Ká
és ha rálépek szörcsög

eL
milyen volt a matekverseny?

Vé
hát nem jöttem ki hamarabb

eL
mert nem akartad lealázni a többieket

Vé
de amúgy tetszett, hogy mikor kijöttem, azt olvastam az esemeseim között, hogy:
Ká: Szor-szor!!!
eL: Szurk-szurk!

Ká
fuckyeah

eL
pacsi

Ká
pacsi

Vé
további híreink
Tinh holnap meg haza (iiigen, Vietnámba), és két bőröndöt telepakolt a csokijaival
de még így is maradt ki

eL
I seee
tehát nem hörcsög, mert kell neki bőrönd

Vé
viszont egyre halványabban pislákol a reménysugár, miszerint azokat a csokikat én meg fogom kapni

eL
nem voltál elég kedves hozzá

Ká
tudtam hogy viszi haza
dehogynem
életben hagyta

Vé
pontosan

Ká
ez több, mint amit más hasonló készletekkel elmondhat magáról

Vé
de egyébként még a bőröndöt megmérni is segítettem

Ká
hány zsepit sírtál tele? :DD

Vé
és nem panaszkodtam, hogy az ismerőse még mindig itt pecózik, holott augusztus közepe óta 15 napig marad
sok zsepit
najónem, vettem magamnak csokikat
de azért mégis.

eL
   Camp Rock
   Have you watched this?
   Yes · No
a fészbúk tudjaaa
ez rosszabb, mint a felesz vagy mersz felelés részénél előkerülő kérdések

Ká
http://25.media.tumblr.com/bd6478d5d2d107c12f0386e308fd4f08/tumblr_mm11m6nrmT1rmse6co1_500.jpg
majdnem olyan szépek mint Vé rózsái
csak kevésbé bélférges megjelenésűek

Vé
szosze lesznek olyan szépek, mint az én rózsáim

Ká
ezt mondom
szoszeee
velem jó volt mindig felelsz vagy merszezni

eL
murisz rózsák
jujj
I can imagine

Ká
mert nem tudtam mit kérdezni/feladni
és bármit kérdeztek, semmi izgalmasat nem tudtam válaszolni soha

Vé
vahaaa, majd akkor jáccunk ilyet

eL
szosze

Ká
úgyhogy általános iskolai óta kihagytam minden alkalommal

Vé
damn
jó, én is általánosban üvegeztem utoljára

Ká
aztán meg ki lettem közösítve
legalább nem kellett magyarázkodni miért nem játszom faszságokat

eL
én akkor se vettem részt
a körön kívülről figyeltem és jegyzeteltem

Ká
a zsaroló mindenedet
büszke vagyok rád

eL
ajira ne számítsatok jövő héten
bár lehet lenyúlom Tinh bőröndjeit

Vé
*.*

Ká
én viszont végre odaadom a te ajidat
még gondolkoztam azon, hogy mellécsapok egy Ká egy balfasz kitűzőt, de úgy voltam vele ezt felesleges kiírni

eL
oplőú

Ká
ez jobb mint a hjkléáű :D:D:D:D

eL
oplőú, gangnam style!

Ká
ASDFKLÁŰ
LRNFVLKM
404

eL
annyira érzem, hogy Vé ezekben a percekben kötözi meg Tinht

(Nem azon ügyködött amúgy.)

Tulajdonképpen elég ijedős vagyok. Nem nehéz rám hozni a frászt, ellenben a reakciómat nézni annál szórakoztatóbb: ugrok, visítok, reflexből ütök... Horrorfilmet csak akkor nézek, ha kényszerítenek, de például horrorjátékokról készült let's play-eknek önként és dalolva nekiállok.

S írott formában?
Az első könyv, ami komolyabban megijesztett, az Óvakodj a hóembertől! volt. Halványan rémlik, hogy a számomra akkor elviselhetetlen feszültség a kötet végén egy pillanat alatt feloszlott valamiféle humorosnak szánt csavarral, így kissé hiányoltam egy tisztességesebb befejezést.


Mivel kialakult egyfajta szokásom az elmúlt évben, aminek keretén belül LP-eken ijedeztem, így a buta kis fejem elvár egy bizonyos adag frightening stuffot időnként. Itt jön a képbe King bácsi.

Stephen King neve senki előtt nem ismeretlen, hallatára gyakran felkiált valaki, hogy "ponyva!", mintha erre akarná fogni, hogy nem mer nekiugrani egy-egy könyvének. De A szürke 50 árnyalata lehet sikeres meg népszerű, ott senki nem kiabálja, hogy ez kérlekalássan ponyva, ráadásul olyan, aminél igényesebb fanficeket találsz. Pedig választék van rendesen. Én a Cujo felét olvastam, egyszer megpróbálkoztam az Atlantisz gyermekeivel és a Rémkoppantókkal, nyáron kivégeztem a Ragyogást és a Duma Key-t, és most tartok a hihetetlenül kényelmetlen című Az felénél.



    Jé
    te szoktál félni ha egyedül vagy otthon?

    eL
    néha
    most Stephen Kinget olvasok, ami nem éppen megnyugtató

    Jé
    és egyedül is vagy?

    eL
    nem, akkor nem merném olvasni

King stílusát eredetiben még nem volt szerencsém olvasni, de a magyar fordítás is nagyon kifejező, hatásos és jellegzetes. Bár elgépeléseket gyakran (értsd: 5 alkalommal 800 oldal során) észrevettem az Azban, köhöm, köhöm, Európa kiadó, köhöm. Sőt, mostanában úgy érzem, szívesen belelesnék a fejébe. Persze csak kis időre, nem óhajtok megőrülni, de nagyon szeretném látni, hogyan áll össze egy-egy könyv az agyában, mint például az Az, ahol bizony sok az időben ugrálás, sőt. Tulajdonképpen két fő idősíkon játszódik a történet és hellyeah, it's fricking great.

Nagyon szeretem, amikor könyvek képesek erős érzelmi hatásokat kiváltani az emberből (szegény Azbeli kutyus megölésénél le akartam tépni valakinek az arcát), hiszen ez nehezebb, mint bármiféle jumpscare beiktatása egy filmbe vagy játékba. Nem munkaügyileg, inkább eszközügyileg. Amikor az audio és video a képedbe van tolva, nyilván reagálsz. Ellenben amikor nyugodtan ücsörögsz valahol, talán egyedül, talán este van, olvasol és egyszer csak azt veszed észre, hogy egy kellemetlen érzés kúszik fel és terjed szét a hátadon, a szíved elkezd hevesebben verni és nem bírod ki, hogy ne pillants hátra a vállad felett...

Furcsa könyvek ezek. Bizonyára az én hallucinációm, de ahogy olvastam a Ragyogást, mintha egyre nagyobbnak tűnt volna. Kis babonákat is sikerült már kialakítanom Stephen King irományaival kapcsolatban, például ha már kiolvastam, nem merem az éjjeli szekrényem tartani és olyan távol igyekszem őket elhelyezni a polcokon, amennyire csak lehet.

Keress rá a címre, ha az internet legrandomabb képeit akarod látni.
OKTÓBERNAK, OKTÓBERNAK eeelseeejééén eszembe jutott, hogy illő lenne már egy kis friss tartalmat összeügyeskedni a Várba. S mi is lehetne pozitívabb hangzású a vizes-macska évszak (kevés kifejezések egyike, melyeket nem fordítanék angolra) elején, mint Az élet derűje.

Brutális, mennyit szenvedtem a szkenneléssel.

Lássuk csak, mivel van dolgunk: világoskék műbőrbe kötött, apró könyvecske, a kézfejemnél se nagyobb. Az első oldalon én személy szerint egy '87 karácsonyán született írást találok, melyben sosem ismert nagypapámnak üzenik, azért kapja ezt a könyvet, hogy "sose fogyjon ki a jókedvéből." 
Belelapozván több mint 200 kicsi oldalon témákra szedett rövid életbölcsességeket találunk, melyek "életünk minden vonatkozására kiterjednek, ezért minden korosztály haszonnal és élvezettel olvashatja."

Vörösváry László az előszóban a Parainesis-ből idéz, s kifejti, ez az írás ösztönözte arra, hogy fiatalkorától kezdve gyűjtögesse értékesebbnek ítélt gondolatait. Eztán rövidebb okosságok után házasságról, öregekről és fiatalokról, bölcsekről és balgákról, dicséretről, nevelésről, szépségről, barátokról, erkölcsről, múlt-jelen-jövő hármasáról, illő és nem illő dolgokról, emberismeretről és önismeretről és még megannyi témáról olvashatunk. Végül mindennapi tapasztalatok és tanácsok következnek, majd csendes elmélkedések, s megismerhetjük közmondások humorosan újragondolt formáit, valamint a kalobiotika mibenlétét. Ez utóbbi állítólag "a szépen, szépben és boldogan élés művészete".

Kedvenc és random idézetek következnek:

"Senki sem viszi többre, mint amennyire elhatározta magát." - I am doomed.

"Vértanúság, vagy öngyilkosság? - Bírája a történelem."

"Nem nyafogni!" - Szeretet-szerelem részlegen.

"A szépérzék a hatodik érzékszervünk." - Az internet világában bizton állíthatom, hogy ez nem igaz.

"Nincsen olyan író, aki hiú ne lenne. - Aki érdemesnek tartja a gondolatait leírni, közzétenni, nem szerény ember." - Így van a bloggerekkel is. Ha klubbot alapítanánk, lehetne a név Szerénytelenek.

"Bölcs dolog tudni, mikor kell abbahagyni tevékenységeket, mikor kell célkitűzéseink irányát váltani, miben szorulnak átértékelésre az emberekről, eseményekről, cselekedetekről vallott nézeteink. - Gyakorolj ezért szeretetet és önuralmat, mert ez a bölcsesség előfeltétele."

Nem állítom, hogy kötelező - de egy okosságokkal teli könyvecske sosem árt, ha kéznél van.

Spoiler-veszély

What a time to be alive.
Nyáron megesett a nagy bejelentés a BBC háza táján, már ami a Doctor Who-t illeti: fény derült a Tizenkettediket alakító színész kilétére. Ekkor egy vadul hullámzó tengerre emlékeztetett a Tumblr, a Whovian banda jóvoltából - ilyenkor hagyd magad sodorni az árral, felesleges ellene küzdeni. Van, aki egyenesen úgy fogalmazott, hogy ez a pápaválasztás a nerd verziója. Meglepően szemléletes példa.

S vészesen közeledik az ötvenedik évforduló... Szándékomban állt felkészültté válni erre a neves alkalomra és megnézni az összes eddigi részt az idei nyár alatt, de olvadó agysejtjeim erősen ellenezték ilyen irányú törekvéseimet.

Forrás

Mint sokan másoknak, nekem is csak a három legfrissebb Doctor-forma ismerős így.
Kilencedik még fiatalkoromból fiatalabb koromból rémlett, hiszen anno a tévében látható volt az első új évad. Kedveltem, bár a sorozat színvonala akkoriban nem volt a toppon.
Tizedikként a Doctor elrabolta a szívem, ez kétségtelen. A műsornak voltak hiányosságai még az ő idején is, de David Tennant jól alakított. Ezt azért merem kijelenteni még úgy is, hogy a filmeket és sorozatokat illetően a tudásom egy negatív irracionális számmal fejezhető ki, mert én el tudtam hinni, hogy egy 900 éves, más bolygóról származó humanoid lényt látok a képernyőn. Mivel ennyire megszerettem, a következő inkarnáció nagy hátránnyal indult nálam...
Tizenegyedik, mint ahogy annak lennie kellett, nem egész három perc alatt elfeledtette velem előítéleteimet és feltétel nélküli rajongójává tett. Persze a Doctor Who sokat fejlődött, talán át is esett a ló túloldalára, de ha Davidnek elhitted, hogy kicsoda és honnan jött, Matt feleannyi idő alatt éri el ugyanezt.
Tizenkettedik? Őszintén szólva örülök a váltásnak, bár Tizenegyediket nem lesz könnyű elengedni.
Mellesleg az első gondolatom az volt, amikor megláttam a színészt, hogy "ó, hát nincs itt semmi baj, őt ismerem, ő Sid apja..."

Nerd News rovatunkat olvashatták.

A 2011-ben indult, lányos manga bevallom, csak harmadik nekifutásra fogott meg annyira, hogy végig is olvassam az eddig megjelent fejezeteket. Ez tőlem meglehetősen szokatlan, mert ha egy történet megtetszik azt nem eresztem a kezeim közül, amíg nem végzek vele, de hogy többször is próbálkozzak vele, az igazán meglepő.

Tegnap megesett a sokadik első nap, de még mindig nem az utolsó. Az idei év eddig minden szinten szívásnak ssszztűnik, erőltetett alliterációkkal nem tudod feldobni a dolgot, Laura, add fel.

- Ki olvas ebben a házban Danielle Steelt?!
- Én, de ne bántsd, kölcsönbe kaptam.