Már július végén tudtam, hogy a Várban annyira leszek aktív egy jó hónapig, mint vízihullák karácsonyi partikon, így nem erőltettek a dolgot. Éppenséggel semmit se erőltettem. Ahelyett, hogy haszontalan, ámbár felettébb értelmetlen irományokat gyártottam volna, mit műveltem e hetekben?

Let's see... Let's Playeket néztem éjjel-nappal, kiéltem fangirl hajlamaimat Tumblr segítségével, megpróbáltam helyrehozni az alvási ritmusomat (Mission Impossible), egy alkalommal sikerült kinyitnom egy tankönyvemet majd sikoltozva elrohantam a közeléből (az is latin volt), sőt, annyira unatkoztam, hogy újra elkezdtem firkálgatni. Kriminális, tudom.
I am absolutely not prepared for the winter az iskolára és járulékos nyűgjeire, ugyanakkor ebből a szánalmas nyárból elegem van.


Őszi terveim (BVAHAHA) között szerepel meglesni pár könnyed, lányos mangát/animét (elegánsan elkerülve a mostanság hype-oltakat), talán írni róluk, esetleg végre nekiugrani a Superheroes of Youtube sorozatnak, elvégre több mint egy év halasztás már tőlem is sok. Valószínűsíthetően belekontárkodok majd más, felkészülést igénylő témákba is ("Do your research!"). Brace yourselves, fails are coming.
Lesznek szösszenetek, Csillagszórók, tábortűz és tűzijáték meg pillecukor, minden ami kell.

Bring it on, September.

Hosszú és érdektelen és csak addig tűnik könnyűnek, ameddig el nem kezded kitölteni.


1: A song you like with a color in the title
Legyen egyszerű: Quimby - Legyen vörös

2: A song you like with a number in the title
The Doors - Love me two times

3: A song that reminds you of summertime
Ravaszkodok: Greenday - Holiday

4: A song that reminds you of someone you would rather forget about
Úúú, most milyen bunkó lehetnék. Inkább skippelem.

5: A song that needs to be played LOUD
Paramore - Pressure


6: A song that makes you want to dance
Sum 41 - Hell song

7: A song to drive to
The Doors - Riders on the storm
Egy kis storm most amúgy is jól esne.

8: A song about drugs or alcohol
Nirvana - Polly

9: A song that makes you happy
Tankcsapda - Szappanoperák

10: A song that makes you sad
Fogjuk rá, hogy Bioshock Infinite soundtrack - Will the circle be unbroken

11: A song that you never get tired of
Ivan & The Parazol - Take my hand

12: A song from your preteen years
Gnarls Barkley - Crazy

13: One of your favorite 80’s songs
Azért valljuk be, nem sok kedvencem van a nyolcvanas évekből. Pink Floyd - Another brick in the wall

14: A song that you would love played at your wedding
Drunken sailor
Tankcsapda - Legyen az ördögé
Péterfy Bori & the Love Band - Téged nem
Panic! at the disco - I write sins not tragedies
Nirvana - Stay away
Europe - The final countdown
Én tényleg próbálom komolyan venni.
Bioshock Infinite soundtrack - God only knows

15: A song that is a cover by another artist
Beck Zoli - Csönded vagyok

16: One of your favorite classical songs
Schubert - Die Forelle

17: A song that would sing a duet with on karaoke
Nincs annyi alkohol a világon, hogy én karaokezzak. Amúgy Kától lopva, Of Monsters and Men - Little talks

18: A song from the year that you were born
Red Hot Chili Peppers - My friends

19: A song that makes you think about life
Radiohead - Creep

20: A song that has many meanings to you
Cowboy Bebop soundtrack - Gotta knock a little harder

21: A favorite song with a person’s name in the title
Tin Hat Trio - Daisy Bell

22: A song that moves you forward
Vicetone vs Nico Vega - Beast
Futáshoz és gépeléshez is tökéletesen passzol.

23: A song that you think everybody should listen to
Aqua - Barbie girl
John Denver - Take me home country roads
Supernem - Halkan, itt mások alszanak

24: A song by a band you wish were still together
The Doors - My wild love

25: A song by an artist no longer living
Frank Sinatra - Strangers in the night

26: A song that makes you want to fall in love
Anna and the Barbies feat Kardos-Horváth János - Ünnepélyesen fogadom
Oh, the irony.

27: A song that breaks your heart
Rise Against - Savior

28: A song by an artist with a voice that you love
Chet Baker - My funny Valentine

29: A song that you remember from your childhood
Black - Wonderful life

30: A song that reminds you of yourself
The Libertines - Can't stand me now
Babyshambles - Lost art of murder

Értelmes ember mit művel ilyenkor? Alszik.
Laura mit művel ilyenkor? Hát mindent, csak nem alszik.

Kezdjük is az elején: szeretem a hajnalt, a korán reggelt. Minden csendes, nyugodt, szépek a fények. Ellenben korán kelni utálok.
Még szerencse, hogy korán feküdni is.

Az alvási szokásaimba ne menjünk bele, bár vicces téma, mégis, a lényeg, hogy nem aludtam ma. Vagy tegnap. Hogymondod.
Ehelyett úgy döntöttem, elmegyek futni. Múlt héten eljátszottam már ugyanezt; lementem a nem mellesleg spooky sportpályára, felébresztettem egy barátném telefonon, futottam egy kört, pletykáltam egy sort a felébresztett barátnőnél és hazajöttem.

Most a futás és pletykálás rész kimaradt, de hasonló volt a helyzet. Szóval összekaptam magam, nem engedtem a megérzéseimnek, lementem a pályára, felébresztettem Kát, s míg vele beszéltem, megláttam valakit a pályán és lendületből visszafordultam.

Mert mint tudjuk, ez a logikus lépés.

Look at the title and you know that this is poetry.

'The hell is this
A legelterjedtebb nézet szerint a Let's Play egy számítógépes (esetleg más eszközön eszközön használható) játékról, a képernyőn történtek felvételével készült videó, melyhez egy vagy több személy kommentárja tartozik. Az ilyen videókhoz olykor facecam is társul, mely a játékos IRL reakcióit mutatja, ez főképp horror játékoknál szórakoztató.
Nem egyszerű walkthrough, hiszen ugyanolyan fontos a játékos, mint maga a játék. Egyeseket zavarhat, hogy a gamer esetleg időnként figyelmetlen lesz, kihagy dolgokat, néha rossz a taktikája; ők vagy megpróbálják túltenni magukat az ilyeneken vagy nemes egyszerűséggel megkímélhetik magukat az egész jelenségtől.




History lesson
Ugyan ez a szórakoztatási forma jelenleg éli fénykorát, az első Let's Play-ek már 2006-ban, a Something Awful - csúnya-fizetős-beselinkelem - fórumon születtek, még screenshotok formájában. A kifejezést is itt használták először, az Oregon Trail nevű játék kapcsán.
A videó formátumú ilyesfajta tartalom slowbeeftől ered, aki saját bevallása szerint 2007 január 4-én publikálta az elsőt, tárgya pedig a The Immortal volt. Gyakran a Super Metroidot nevezik az elsőnek, ami ugyan népszerűbbé vált, mint előbbi társa, de valójában csak olyan értelemben úttörő, hogy az LP során alig-alig, bár hallani vendégeket.

A videók lassan elárasztották a fórumot, lévén, könnyebb volt az előállításuk, mint a screenshot történeteknek, s idővel saját helyet kaptak, melynek moderátora slowbeef. A régi részeket egy archívum őrzi.

Manapság a Youtube ad otthont a legtöbb tartalomnak, igen színes felhozatallal. Számtalan játékról készült már ilyen videó, régi klasszikusoktól kezdve a legújabbakon át akár az örök darabokig, rengeteg kezdő és veterán player által.

A legismertebb és legtöbb feliratkozottal bíró Let's Player kétségkívül Pewdiepie, mivel a "Bro Army" már több, 10 millió tagot számlál. Második helyezett Toby, a lista pedig folytatódik a végtelenségig: szinte naponta indulnak újabb csatornák, melyek gamingre specializálódnak. Csoportokat is találunk a sok egyéni versenyző között, ismertebbek például a The Creatures és a YOGSCAST banda, emellett egy családról is tudomásom van.
Magyar viszonylatban ezen a téren sem mutathatunk fel sokat, de Pingvingharcosékat és Covery-t érdemes megemlíteni.

Pewdie's wisdom

Aftermath
Ez az egyre nagyobb méretű szubkultúra alapvetően két részre tagolható: a videók előállítóira és a fanokra. Előbbi is igen változatos társaság, a rajongókat mégsem szabad elhanyagolni - egyik sem létezhet igazán a másik nélkül.

Az ilyen fandomok elég termelékenyek: a deviantArtot és tumblr-t vastagon beborítják a különböző fanartok, idézetek és fanficek, Youtube-on pedig fan animációk találhatóak.

• Fanart: szerény véleményem szerint ez hasznos jelenség, fejleszt, inspirál. 
• Fan animation: csodálatos dolognak tartom. Három embert mindenképpen megemlítenék: Coyotemation, aki főként Cryaotic-ra specializálódott, az új csillag Scribble Netty, aki nem mellesleg egy tehetséges magyar lány (Pewdiepie-Cryaotic-CinnamonToastKen szentháromság) és ne felejtsük ki ShazamBlastot, aki UberHaxorNova népszerű Animated Classic epizódjainak alkotója. 
• Fanficek: talán nem kell bemutatni a fogalmat, nekem legalábbis semmiképp. Ártalmatlan fantazmagóriák alapból, kedvelt képzeletbeli szereplők/világok főszereplésével. (Kivéve a My Immortal, az messze nem ártalmatlan.)
  Hogy jön ide? Nos, ez nekem is új volt. Igazi, élő, lélegző emberekről is írnak ilyen fanfictionöket. I won't even say anything about it.
    

Ami pedig a legpozitívabb az egész őrületben, hogy több Let's Player jótékonykodik időnként és erre biztatja rajongóit is.

Hova tovább? Néhányan beérik pólók árulásával, egyeseknek saját műsoruk lesz, esetleg megváltják a világot vagy a hangjukról kiderül, hogy gyógyítja a rákot. Dream big.

Emlékszem, öt éves koromban kijelentettem, hogy én soha nem fogok megtanulni olvasni. Ez akkoriban történt, amikor nővérem rá volt függve a Harry Potter sorozatra, késő éjjelig fent volt, csak úgy falta az oldalakat, pedig ő sem volt több nyolcnál. Ugyanez a varázslóvilág szerettette meg velem is a könyveket, alig néhány évvel később.

Persze anyáéknak hála mindig rengeteg könyvünk volt, és rokonoktól is gyakran kaptunk. Na persze, utóbbiaknak köszönhetjük a legrosszabbakat... Olvasatlanul lekaptak valami gyereknek valót a bolti polcról, ami persze általában baklövés volt. Már kiskoromban is dühítettek az olyan szájbarágós könyvek, mint mondjuk a Kiskamaszok akcióban, ami csak azért van még a szobám egyik zugában, mert Anyáék szerint még a fertelmes könyveket se égethetjük el. Hasonlóan értelmetlen még a Pál Péter és a Láthatatlan, ami azért is zavar, mert igazságtalan, hogy ilyen könyvek megjelenhetnek nyomtatásban, miközben például a legtehetségesebb zugírók alkotásai soha.
És akkor még nem említettem az olyan remekműveket, mint A boszorkányok nem csókolózhatnak!, vagy a könyv, amiben a főszereplő lány szerelmes akart lenni, ezért állandóan sóhajtozni kezdett egy srác láttán és elnevezte a pattanását. Vagy a kettő egy és ugyanaz?
Az ilyenek mellett egészen üdítő kedvenc volt mondjuk a Fiúk kizárva! sorozat vagy a Laura titkos társasága, amely még a blog névadását is segítette.


Azért manapság is könnyen belefutok egy-két failbe, például a Titkok című könyvön nem tudom, hogy rágtam át magam. Persze az én hibám, de nem tudtam, hogy Danielle Steel ilyen fárasztó. Húsz oldal után le akartam tenni, ötven után pedig áthajítani a szobán.

Kötelezőket, nagy klasszikusokat szinte sosem olvasok. Egy meg nem nevezett blogger éppen ellenkezőleg áll a dologhoz: ő úgy érzi, a "nagy" művekkel kell először foglalkozni. Nem kommenteltem a posztjához, hiszen szíve joga, döntsön hát így. Mégis, az első gondolatom az volt, kicsiszívem, mégis hol ütötted be ennyire a fejed? Valahol igaza van, ami fennmarad és híres lesz, az talán megérdemli, hogy előre kerüljön a listákon, hogy tényleg fontosnak titulálják. De ez kinek a véleménye? Nem lennék képes arra, hogy ahhoz nyúljak csak, amire rámondják, ez márpedig ÉRTÉK, hiszen én is el tudom dönteni, nekem annak számít-e.
Persze lehet, hogy már megint én vagyok túl makacs.

- Lehetnél udvariasabb.
- Méghogy udvarias...
- Ez egy nagy hasznos jelenség. Megakadályozza, hogy két ember jobban sérüljön egymás miatt, mint az szükséges vagy akár a napodat is bearanyozhatja.
- Csak egy bizonyos pontig hasznos.
- Nyilvánvalóan.
- De mégis, hol van az a pont? Meddig van értelme az udvariasságnak? Mikor kell felpattanni az asztalra csapva és felkiáltani: "bullshit!"? Gondolj csak bele, mi történne, ha mindenki olyan fenemód udvarias lenne.
- Sokkal kiegyensúlyozottabbak lennénk.
- Egy frászt. Frusztrált ősemberekként toporognánk egy hideg barlangban, azt ismételgetve, hogy "ez igazán kedves tőled, le vagyok kötelezve, de ragaszkodom hozzá, hogy a tiéd legyen az a mamutláb."

1971-ben Anyukám egy éves volt, míg Apa nyolc évet élt le addig az ország másik felében. Én akkor még csak egy kósza gondolat se voltam.
Néhány ezer mérfölddel odébb, egy kontinenssel nyugatabbra, megjelent egy egyszerű, hétköznapi szótár. Ez volt a The New Merriam-Webster Pocket Dictionary.




Egy példány, ki tudja, milyen úton-módon, hány kezet és életet érintve, eljutott kicsiny hazánkba. Feltehetően egy méhtelepen végezte, ahonnan Apa menekítette ki évekkel ezelőtt, végül pedig a miszobánk régi könyvespolcára került. Évekig porosan, elhagyatva várta a sarokban, hogy megtaláljam és végre a kalandos életű ereklyének kijáró tisztelettel kezeljem.

Sosem tagadtam, hogy az angol nyelv milyen közel áll a szívemhez, akárcsak a szótárak, amikben egészen el tudok veszni. Így nem nehéz elképzelni, hogyan éreztem magam, amikor könyvtörölgetés közben, a még bőven felújítás alatt álló szobámban ülve megpillantottam ezt a vintage csodát. Addig a pillanatig abban a hitben éltem, hogy az általam Ebayen beszerzett The Hitchhiker's Guide to the Galaxy az egyetlen kötet, ami ezen a nyelven íródva lelhető fel a házban.


Persze tisztában vagyok vele, hogy nem ér fel egy Shakespeare kézirattal, még csak nem is egy remekmű - de nekem különleges.
Komolyan, épp csak nem alszok vele.

Kának most írtam egy igen szomorúra sikerült nyárértékelést, így gyorsan elterelem a figyelmemet. Yay, fél délutános program volt ugyan, de Ká, az HTML istennő, akit leborulva imádok és éljenzek, új színeket adott a Pulykavárnak. Long story short, akadtak problémáink megváltozott rendszerrel, színekkel, és az általános szőrszálhasogatásommal, ráadásul legalább fél éve vadásztam az ideális hátteret... But hey! It's done. And pretty.
I love it.

Before.

Még az aláírást meg kell szerkesztenem és gondolkozom egy fejlécen is, de jelenleg viszonylag stabil a megjelenés. Egyébként bármennyire szerettem az előzőt, régóta érett már a váltás, sőt, már halvány elképzeléseim vannak a következő dizájnról.

Ezennel megragadnám az alkalmat, hogy visszaemlékezzünk az előző díszletekre. A Vár egy viszonylag egyedi és nehezen szerkeszthető sablonnal indult, kék és bronzos színekkel, festett felhős háttérrel, ha jól rémlik. Az röpke négy hónap alatt elromolgatott/idegesített, így megpróbáltam egyedül lecserélni, ebből született az Új dizájn, sötöbö, sötöbö poszt tavaly májusban.
Ekkor fehér-citrom lett a színvilág, ami csupán pár hétig égette a szememet. Akkor Lecseréltük a függönyöket a Várban és megszületett a Cath Kidston féle virágáradat. Mint látható, megmaradtunk ennél a vonalnál, csak egy könnyedebb, kevésbé plasztikus változatot összeügyeskedve.

Legnehezebb talán a cikornyás főcímektől volt elszakadni. Ráadásul belegondolva, hogy 11 nap híja volt annak, hogy egy éves legyen az előző sablon, kissé kedvem lenne visszavonni az egészet. De hát a 11 szerencsés szám. Szeressük.

Valamiféle Csillagszóró lesz fénykorunkból a régi szép msn-es időkből. Sokkal inkább nosztalgia, semmint nevettetés, but whatevö'.

Még mindig vannak olyan tudatlanok (igen Zé, például te), akik nem tudnak az internet eme csodájáról (össze kellene szedni hetet), így gondoltam, veszem a fáradságot (nem mintha a gépelés megerőltető volna) és felvázolom, miről is van szó (túl sok zárójel egy mondatban, right?).

Az iskolákban előfordulnak olyan feladatok, melyeknek az a témája, hogy írj levelet magadnak tíz-húsz évvel későbbre. Nos, a futureme.org oldalon ezt tényleg megteheted.



Ez két férfi, Matt Sly és Jay Patrikios ötlete, tulajdona és fejlesztése, kiknek könnyed humora a honlapon is érezhető.
Legfeljebb 50 évvel későbbi énednek, és egy gyors regisztráció után mások énjeinek küldhetsz e-maileket, sőt, egy ideje már válaszolhatsz is rájuk. Persze igazi múltba-utazó leveleket ne várj, azokat összehozni kissé bonyolultabb, mint amire egy ilyen kis oldal képes. Nézd csak meg, semmi fancy dizájn, nem ér fel egy TARDIS-szal mondjuk.

Az üzenetekhez csatolhatsz képet, publikussá teheted őket név nélkül vagy akár egy válogatást is olvashatsz belőlük könyv formájában.
Van, aki mindig csak a szülinapjára időzít egy-egy levelet, én személy szerint szeretem egész évben elszórva, különösebb ok nélkül kapni a kis jelentéseket. Van, amikor vicces, néha szomorú és gyakran facepalm meglepő, de nagyon megéri. Hiszen optimális esetben őszintén írsz magadnak, tervekkel és érzelmekkel, amiket talán csak magad előtt vállalsz fel. Maximum a CIA látja, nekik meg nem teljesen mindegy?
Also, ha neked is fontossá vált a FutureMe, érdemes adakozni néhány dollárt az alkotóknak.